A nevem Sarah Watson. Apai ágon angol, anyai ágon német vagyok, ebből adódik, hogy folyékonyan beszélem mind két nyelvet. 24. életévemet töltöm az idén, nem mellesleg két éve vagyok férjnél. Pontosan ennyi ideje van már romokban az életem.

      Kislány koromban imádtam a szerelmes regényeket, valószínűleg ebből fakad a rajongásom a betűk iránt. Akkoriban gyakran olvastam olyan történetekről, ahol a két fél kényszer hatására házasodik meg, majd néhány héttel később rádöbbennek, hogy életük párját találták meg a másikban. Boldogan élnek, amíg meg nem halnak és a könyv véget ér. Nos, az én történetemben ez sajnos nem így van. Engem elkerült a nagy beteljesülés és a boldog befejezés. Úgy gondolom, nincs azaz épelméjű nő a világon, aki egy olyan emberbe, mint a férjem, beleszeretne...

 

'- Gitáros! Gitáros vagyok!
- A gitáros Tom Kaulitz - töprengve néztem fel rá, majd vállat vontam - Még így sem tudom, ki vagy.
- Az, hogy híres vagyok fog megmenteni! - Vakkantotta mérgesen és egy magas pálmafa felé mutatott - Mássz!'

• ELOLVASOM •

"Hallottam, ahogy hangosan beszívja, majd kifújja a levegőt. A háttérben autók zaja hallatszott, valószínűleg valamelyik hotel erkélyen állhat, ki tudja melyik nagyvárosban.
- És biztos, hogy én vagyok az apa?
- Hogy mi? Azt hiszed, hazudok? - Sértett már a gondolat is, hogy azt hiszi, egy ilyen dolog-ban hazudnék - Ezer éve ismersz!"

• ELOLVASOM •